Minden idők legnagyszerűbb vagyontárgya.
Az első “hárompontos” eszköz.
Mit jelentenek ezek az állítások? És igazak-e egyáltalán?
Nézzük meg!

Ezt az összefoglalót a Bankless csatorna “What is ETH?” című videója ihlette:

Felelősségkizárás:

A szerző informatikus, tehát nem közgazdász, jogász, vagy befektetési tanácsadó. Az alábbi tartalom célja az ETH objektív bemutatása, vagyis az információ-átadás, tájékoztatás, tehát még véletlenül sem tekintendő befektetési javaslatnak. Befektetési döntést mindenki csak saját felelősségre, a saját körülményeinek figyelembevételével hozzon! A kriptovaluták piaca és ármozgása nehezen kiszámítható, ezért mindenki csak akkora összeget kockáztasson, amekkora elvesztése nem okoz számára megélhetési problémákat!

Bevezető

Az ether (ETH) az Ethereum blokklánc saját valutája, vagy “coin”-ja.

A kriptovaluták az őket megvalósító technológia szempontjából két nagy csoportra oszthatók:

1. Coin, magyarul “érme”:

   Ezek a blokkláncok úgymond “saját valutái”. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátásuk és felhasználásuk szabályai a protokollban vannak leírva. Vagyis ezek a szabályok csak a blokklánc kódjának átírásával változtathatóak. Egy új fajta coin létrehozásához tehát új blokklánc kifejlesztése és üzemeltetése szükséges. A megfelelő mértékben decentralizált blokkláncok coin-jaival kapcsolatos működést - például a kibocsátást, a tranzakciós díj számítását, vagy a coin-égetést - csak a lánchoz tartozó közösség (bányászok/validátorok, fejlesztők, felhasználók) közös döntése alapján lehet megváltoztatni.

2. Token, magyarul “zseton”:

   Tokeneket bárki létrehozhat az okosszerződések futtatására képes blokkláncokon. A tokeneket leíró/működtető kódok nem az adott blokklánc protokolljának részei, hanem okosszerződések formájában vannak leírva. Ezek a “szerződések” valójában a láncra feltelepített programok, melyek működését azok aktuális tulajdonosa bizonyos esetekben meg is változtathatja. A tokenek lehetnek felcserélhetőek (fungible): ilyenek például decentralizált alkalmazások (dApp) irányítási (governance) tokenjei, vagy a liquid staking tokenek; és lehetnek nem felcserélhetőek: ezek a non-fungible tokenek, vagyis az NFT-k. Ezekhez hasonló új token-fajtákat bárki kitalálhat és létrehozhat az okoszerződés-láncokon, illetve bárki építhet saját logikát a meglévő típusokra is.

A Bitcoin hálózat BTC coin-ját például sokan éppen azért tartják a legértékesebbnek, mert kibocsátás és a maximális darabszám meghatározása a mai napig a “Satoshi Nakamoto” és társai által leírt eredeti algoritmus alapján történik.

Az ETH esetében viszont történtek módosítások a lánc indulása óta (például a token-égetés bevezetése), de a hosszútávú cél az, hogy a szabályok az idő előrehaladtával egyre kevésbé változzanak.

Az alábbiakban arról lesz szó, hogy mik azok a tulajdonságok, melyek nem csak a kriptovaluták, hanem a hagyományos pénzpiaci eszközök és vagyontárgyak közül is kiemelik az ETH coin-t. Arról, hogy mi alapján állítja a fenti videó azt, hogy az ETH a világ legnagyszerűbb vagyontárgya, és hogy a portfóliónkban mindenképpen szerepelnie kell. Illetve arról, hogy milyen szempontok alapján hasonlíthatjuk össze egyáltalán a különböző vagyontárgyakat.

Eszköz-osztályok

Megjegyzés: A pénzügyi eszközöket különböző szempontok, tulajdonságok alapján csoportosíthatjuk. Az itt bemutatott felosztás eltér a fenti képen láthatótól, de az ott felsorolt eszközök az alábbi osztályozás alapján is besorolhatók.

Az emberek különféle vagyontárgyakat birtokolhatnak. Sok “maradi” “boomer” az állami kincstárjegyekre, kötvényekre esküszik. Vannak, akik a technológiai cégek (pl. Apple) részvényeit, a különböző árucikkeket (pl. olaj, arany), vagy például az ingatlant részesítik előnyben.

A vagyontárgyakat - ebben az írásban - három nagy kategóriába soroljuk:

1. tőkeeszközök (capital asset)

2. árucikkek (commodity asset)

3. értéktároló eszközök (store of value asset).

Tőkeeszközök

Ezek az eszközök valamilyen fajta hozamot, vagy osztalékot termelnek a tulajdonosuknak. Ez az a tulajdonságuk, ami miatt érdemes őket tartani. A vállalatok részvényei osztalékot fizethetnek, az államkötvények, kincstárjegyek hozamot ígérnek, de akár egy ingatlan kiadásából is származhat bevétel. Tehát bármilyen vagyontárgy, ami még több pénzt termel a tulajdonosának, tőkeeszköznek számít.

Ez alapján lehetséges a társadalmat tőkésekre és bérmunkát végzőkre osztani. A tőkések a vagyonukat arra használják, hogy passzívan szerezzenek jövedelmet, a munkásoknak pedig - a tőkéseknek végzett bérmunkával - meg kell dolgoznia a betevőért.

Az alábbi példában szerepelnek továbbá a védjegy, a szabadalom, és az úgynevezett “pozitív cégérték” is. Ezek szintén tőkeeszköznek tekinthetők:

Árucikkek

Az árucikkek olyan dolgok, melyeknek fizikai használati értéke van, vagyis amiket (fel)használunk, (el)fogyasztunk. Például az olaj, a búza, a faanyag, a kávé, a fémek, vagy az energia.

Értéktároló eszközök

Ezek - ahogy a nevük is mutatja - olyan eszközök, melyek hosszútávon is megőrzik az értéküket. Ilyenek például az ingatlanok, művészeti alkotások, az arany, vagy az olyan értékállóbb valuták, mint a dollár, vagy az euró. (bár ez utóbbi kettőt lehetne vitatni a jelenlegi infláció fényében)

Egy eszköz, több kategória?

Az előzőek alapján már feltűnhetett, hogy bizonyos eszközök több osztályba is besorolhatók:

• az ingatlan egyszerre értéktároló és tőkeeszköz,

• az arany egyszerre értéktároló és árucikk

is lehet.

Ez azért nagyon lényeges, mert az ilyen eszközök árában megjelenik ez a tulajdonságuk: hiszen két okból is értékesek lehetnek az emberek számára.

Eddig viszont nem létezett olyan eszköz, amely mindhárom kategóriába is besorolható lett volna. Eddig.

Ether - a “hárompontos” eszköz

A “hárompontos” jelző, amit a Bankless-nél találtak ki 2019-ben, arra utal, hogy az ether az első olyan eszköz, ami mindhárom kategóriába besorolható.

Az eredeti írás itt található: Ether: The Tripple Point Asset.

ETH - a tőkeeszköz

Az Ethereum hálózat 2022 szeptemberében konszenzus-mechanizmust váltott. Előtte - a Bitcoin-hoz hasonlóan - a hardver és energiaigényesebb bányászással (proof-of-work) történt a hálózat biztosítása. A váltás óta viszont már a “proof-of-stake” nevű megoldást használja a hálózat. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók ether-t rakhatnak be az Ethereum lánc egy speciális okosszerződésébe (staking contract), és így részt vehetnek a blokklánc (az új blokkok) ellenőrzésében (validálás), valamint az új tranzakciók blokkokba rendezésében. Az a résztvevő pedig, aki nem a tranzakció-történethez illeszkedő, és többség által - a protokoll szabályai alapján - elfogadott blokkokat gyárt, az elveszítheti a betéte (stake) egy részét. Tehát amíg a Bitcoin esetében a hálózat sikertelen megtámadása hardver eszköz- és energiapazarlással jár, addig az Ethereum esetében a támadók a hálózatba berakott stake-et (vagyis a “tétet”) kockáztatják - innen a dolog elnevezése.

A “betétesek” (stake-elők) által vállalt kockázatért, illetve főleg az elvégzett munkáért (validálás, blokk-készítés) cserébe a résztvevők részesülnek a protokoll által kibocsátott új ETH tokenekből, illetve a felhasználók által fizetett tranzakciós díjakból. Az új ETH kibocsátása adott idő alatt mindig ugyanannyi, vagyis minél többen stake-elnek / validálnak, annál többfelé oszlik el az újonnan keletkező ether-mennyiség. Ezért a kibocsátásból származó, egy validátorra jutó hozam csökkenhet, és nőhet is. A hálózat forgalmának változásával pedig a tranzakciós díjakból befolyó bevétel is változhat. (ez utóbbi tényezőre a következő pontban még vissza fogunk térni)

Fontos kiemelni, hogy a stake-elők az ether-t nem kölcsönbe adják, nem kihitelezik, és nem másnak adják ki, hanem közvetlenül a protokollban kötik le. Vagyis nincs egy harmadik fél ebben a viszonyban, így nincsen ebből eredő kockázat sem. Ez nem egy bizalmi-alapú dolog, ezért az ETH stake hozamát nevezhetjük akár az internet (közel) kockázat-mentes hozamának is. Olyan, mint egy államkötvény, ami azért (szinte) kockázatmentes, mert az adott ország (szinte) mindig képes fizetni (vagy elinflálni!) a saját hiteleit az által, hogy pénzt nyomtat. Az ether viszont még ennél is jobb, hiszen a kibocsátását a protokollban leírt algoritmus szabályozza, vagyis nem lehetséges politikailag befolyásolni azt. Ezt az “algoritmikus monetáris politikát” egyes emberek, vagy emberek kisebb csoportjai nem képesek manipulálni.

Az államok azért bocsátanak ki, és adnak el kötvényeket, hogy ezáltal tőkéhez jussanak. A kötvények megvásárlását pedig hozamok fizetésével ösztönzik. Ehhez hasonlóan: a stake-elés lényegében egy internetes kötvénypiacot hoz létre, ami a betétesek anyagi ösztönzésével tőkét biztosít az Ethereum hálózatnak.

A stake-elt ether mennyiségének növekedése pedig azzal jár, hogy kevesebb ETH marad a másodlagos piacokon. Aki pedig “bikás” az ether-el kapcsolatban, az - természetesen - elsősorban ETH-t akar gyűjteni. A “bikáknak” tehát megéri az általuk birtokolt ETH jelentős részét stake-elni - és így alacsony kockázat mellett hozamot termelni - ahelyett, hogy a kockázatosabb másodlagos piacokon fektetnék be, vagy kereskednének vele.

Ez tehát az első “tartóoszlop”, ami az ETH értékének növekedését segíti: a stake-elés iránti kereslet, és az ebből adódó ETH-kínálat-csökkenés.

ETH - az árucikk

Az Ethereum hálózat használatához / működéséhez ether-re van szükség. Ahogy az autók benzint fogyasztanak, a számítógépek áramot, úgy az Ethereum ether-t. Ugyanis ETH-t kell elkölteni akkor, amikor valaki tranzakciót szeretne végrehajtani a hálózaton. A blokkláncok blokkhelyet árulnak, a felhasználóknak pedig fizetniük kell azért, hogy helyet foglaljanak a saját tranzakciójuknak a következő blokkban.

A különböző tevékenységek különböző mennyiségű ether-be kerülhetnek az alapján, hogy mennyire összetettek - vagyis mennyi okosszerződés-kód lefuttatása, mekkora számítási kapacitás felhasználása szükséges hozzájuk. Egy egyszerű token-küldés például jóval kevesebbe kerül, mint egy bonyolultabb művelet egy decentralizált pénzügyi alkalmazásban.

Mi az a gas? És mi köze az ether-hez?

Az Ethereum hálózaton a tranzakciók futtatása során úgynevezett gáz (“gas”) használódik el. Ez egy (még)virtuális(abb) erőforrás, aminek az ára ether-ben van meghatározva, és szabad piaca van, vagyis az ára folyamatosan változik. A gas-piac működése az Ethereum protokolljába van építve, vagyis a gas nem egy token. Továbbá nem lehet külön, előre megvenni, tárolni, és nem lehet vele kereskedni sem, ezért coin-nak sem nevezhető. Csak a tranzakciók elküldése során vásárolódik és a tranzakciók futtatása során használódik fel automatikusan, az általunk előre beállított paraméterek- price, limit, tip - alapján. Küldés előtt megadhatjuk, hogy milyen ETH-áron szeretnénk gas-t venni az adott tranzakcióhoz (gas price), és maximum mennyit szeretnék belőle arra elhasználni (gas limit). Ha a tranzakció futtatása során több gas használódna fel, mint a limit, amit megadtunk, akkor a tranzakció sikertelen lesz (de a díj egy részét ekkor is ki kell fizetnünk!). A protokoll EIP-1559 számú - 2021-es - módosítása során bevezették továbbá a validátoroknak adható “borravalót” (tip) is, amivel a tranzakcióink hamarabbi végrehajtására ösztönözhetjük őket.

A soron következő új blokkot mindig más-más résztvevő (hálózati csomópont = node) építi fel. A díjak szabad piacának köszönhetően pedig beírandó tranzakciók kiválasztását a node-ok egy egyszerű és objektív szempont alapján végezhetik: aki hajlandó többet fizetni, annak a tranzakciója kerül be hamarabb.

Az EIP-1559 protokoll-módosítás legfontosabb része viszont nem a borravaló, hanem az ether elégetés bevezetése volt. Ez azt jelenti, hogy a protokoll automatikusan kivonja a forgalomból, megsemmisíti, vagyis “elégeti” a felhasználók által befizetett tranzakciós díjak egy részét. Ez által pedig csökkenti az ETH kínálatát, vagyis a piacon levő ether mennyiségét. Az égetés szintén egy fajta bevételt jelent a teljes hálózat számára, hasonlóan egy céges, vagy állami részvény-/kötvény-visszavásárlási programhoz: amikor egy cég, vagy egy állam jobb anyagi helyzetben van, akkor az általa kiadott értékpapírokból visszavásárol a piacról, tehát csökkenti a kínálatot, ezzel pedig növeli a befektetőknél maradó eszközök értékét.

Az ETH tehát az az “energia”, ami az Ethereum metaverzumának pénzügyi oldalát működteti. A pénzügyi-jellegű felhasználásból adódó kereslet, és az égetésből adódó kínálat-csökkenés pedig hatással van az ETH árára. Vagyis ezt nevezhetjük az ether érték-növekedését segítő második tartóoszlopnak.

ETH - az értéktároló

Az Ethereum-on az okosszerződés-technológiának köszönhetően kezdett el felépülni a decentralizált, vagyis központ nélküli pénzügy (decentralized finance, DeFi, “dí-fáj”) világa. Ez jelenleg a kriptoeszközök második legfontosabb felhasználási területe az egymással történő (peer-to-peer, p2p) tranzaktálás után, amit a Bitcoin vezetett be.

A hagyományos pénzügyi világ (traditional finance, TradFi, “tred-fáj”) szerződésekre épül. Ezek egy része automatizált (pl. egy online piactér, vagy az opciós szerződések), de a nagy részüket ügyvédek írják meg manuálisan. A lényeg viszont az, hogy az egész rendszer szerződésekből áll.

A DeFi pedig olyan pénzügyi rendszer, melyet az Ethereum-on futó okosszerződések, vagyis programok működtetnek. Az ether az a pénznem, ami ebben a rendszerben áramlik. Mivel ez a lánc saját coin-ja, ezért a DeFi-ban az elsődleges fedezeti eszköznek és pénzeszköznek számít. Ahogy a TradFi alapja az amerikai dollár, úgy ebben az alternatív pénzügyi rendszerben ether-re van szükség ahhoz, hogy bármilyen tevékenységbe belekezdhessünk. Ez az első számú valuta, amit a decentralizált token-váltókon (DEX) a kereskedés során, és más DeFi-alkalmazásokban használnak. Ezek az alkalmazások tehát több, egymással összekapcsolt okosszerződésből állnak, melyek együtt valamilyen működést, szolgáltatást valósítanak meg.

Az egyik legkorábban indult és legismertebb DeFi-alkalmazás a MakerDAO, ami olyan, mint egy központ nélküli bank.

Régebben az amerikai jegybankba (FED) aranyat lehetett berakni, amiért cserébe a bank dollárt bocsátott ki. Vagyis csak annyit dollárt lehetett nyomtatni, amennyihez volt elég fedezet a jegybankban. A ‘70-es években viszont az amerikai gazdaság válságba került, és megszüntették az aranyfedezetet. Azóta pedig a jegybank korlátlanul nyomtathat új dollárt, ami persze inflációt, vagyis a dollár értékének folyamatos csökkenését okozza.

Hasonlóan: a MakerDAO-ba ether-t lehet berakni, és a rendszer cserébe kibocsát egy, a dollár árfolyamát követő úgynevezett “stabil coin-t” (stablecoin): a DAI-t. Az állammal ellentétben viszont a MakerDAO-t működtető okosszerződések nem tudnak “csődöt jelenteni”, és nem nyomtathatnak korlátlanul DAI-t. Az ether-t fedezetként használva viszont bárki nyomtathat a berakott ETH-mennyiségnek megfelelő értékű DAI-t.

Ahogy a MakerDAO-ban egyre több ETH kerül lekötésre, egyre több DAI keletkezik, amit a betétesek, vagy más felhasználók különböző dolgokra használhatnak. Lehet, hogy csak azért tartják, mert stabil az árfolyama, de lehet, hogy más DeFi-alkalmazásokban használják. A DAI iránti kereslet tehát a szélesebb DeFi-ökoszisztémából ered. Ahogy nő az igény rá, úgy növekszik a MakerDAO-ban lekötött ETH mennyisége is - hiszen csak ETH lekötésével lehet új DAI-t nyomtatni.

Egy másik ismert alkalmazás például a Uniswap, ami olyan, mint egy “részvénypiac” az Ethereum-on. Ezen keresztül bármilyen (Ethereum-os) tokennel kereskedhetünk: itt válthatunk például a DAI és az ETH között is. A váltásokhoz szükséges tokenek úgynevezett “liquidity pool”-okban vannak tárolva (ezek is okosszerződések természetesen). Egy-egy ilyen pool-ban két különböző fajta token (token pár) van tárolva (más platformokon ez lehet több is), és az adott pool-ban csak ezek között lehet váltani. Az ether-re pedig azért van nagy szükség a Uniswap-on, és hasonló decentralizált váltókon (decentralized exchange, DEX), mert a legtöbb token ezzel van párba állítva. Akik pedig tokeneket raknak a pool-okba, vagyis likviditást biztosítanak, azok részesülhetnek az adott pool-ban történt váltások díjából, illetve bizonyos esetekben plusz jutalmakat is kaphatnak a betéteik arányában. Vagyis a DEX-ek arra ösztönzik a felhasználókat, hogy minél több tokent - elsősorban ETH-t - helyezzenek el a rendszerükben.

Léteznek úgynevezett “kölcsönző platformok” (lending platform), mint például Compound, vagy az Aave. Ezek olyan pool-okból állnak, melyekből a berakott tokeneket ki lehet kölcsönözni. A kölcsönt felvevő felhasználók kamatot fizetnek a felvett összegek után, ebből pedig a protokoll betéti kamatot fizet azoknak, akik a tokeneket berakták. Természetesen az egyik leginkább használt eszköz ebben az esetben is az ETH.

A felsoroltak egyébként mind olyan pénzügyi megoldások, amiket a hagyományos pénzrendszerben mindig is alkalmaztak. A DeFi-os változataik viszont bárki számára elérhetőek az interneten bármiféle ügyfél-azonosítás (KYC) nélkül. Ráadásul ezeket az okosszerződéseket nem olyan felelőtlen, kapzsi, vagy egyszerűen csak buta emberek működtetik, mint akik például a 2008-as pénzügyi válságot is okozták.

Ahogy tehát egyre több és újabb fajta DeFi-alkalmazás jelenik meg, úgy nő az igény az ether-re, ugyanis a legtöbb esetben ez az elsőszámú eszköz, amit be lehet / be kell rakni a ezekbe protokollokba. Ha az ether része a portfóliónknak, az egyben belépést is jelent a DeFi világába, hiszen minden alkalmazás azért versenyez, hogy benne kössük le az ether-ünket. Így válik a sok-sok lekötés hatására az ether egy értéktároló eszközzé, és ez képezi az ETH érték-növekedésének harmadik tartópillérét: az, hogy fedezetként használható a DeFi-ban.

A DeFi-alkalmazások felfedezéséhez ajánlom a DeFiLlama oldalát. Az alábbi kép is onnan származik:

Összefoglalás

Az ether tehát három különböző módon szerez értéket a körülötte levő DeFi-ökoszisztémából:

1. az ETH egy tőkeeszköz, aminek a stake-elésével hozamot lehet termelni;

2. az ETH egy árucikk, egy fogyasztási cikk, ami elkölthető, el-/felhasználható a tranzaktálás során és a különböző DeFi-alkalmazásokban;

3. az ETH egy értékőrző eszköz, mert ez az elsődleges fedezeti eszköz a DeFi-ban.

A proof-of-stake arra ösztönöz, hogy stake-eljünk, a DeFi alkalmazások arra, hogy azokba rakjuk az ETH-t, az égetés pedig… hát… arra, hogy elégessük az ether-ünk egy részét. Minden, ami az Ethereum hálózattal kapcsolatos, az ether-ünket akarja, ez pedig az ETH másodlagos piacain is értékként jelenik meg, vagyis - remélhetőleg - felfelé nyomja az ether árát.

Ez a három felhasználási terület, a három “tartópillér” pedig összefügg a három említett eszköz-osztállyal, ezért lehet az ether egyszerre tőkeeszköz, árucikk/fogyasztási eszköz, és értéktároló is.vagyis az első olyan eszköz, amely mindhárom osztályba besorolható. Az egyes területekből adódó kereslet-növelő hatások pedig összeadódnak, és egymást erősítik. Így válhat az ether a metaverzum saját valutájává, és így lehet belőle a jövő virtuális pénze.

Tetszett? Támogasd!

A KriptoBetyár-os tartalmak bárki számára ingyen elérhetőek, ráadásul céges szponzorok, fizetett hirdetések, és prémium előfizetők nélkül készülnek.

Ha szeretnéd segíteni azt, hogy még több és többféle magyar nyelvű tartalom készülhessen akkor csatlakozz a Mecénásokhoz!
A részletekről az alábbi posztban olvashatsz: